„Az én kis óriásom” – Hogyan változtatta meg az életünket a fiam különleges növekedése

– Anya, miért nagyobb Máté, mint én? – kérdezte Lilla, miközben a játszótér homokozójában ültek egymás mellett. A szívem összeszorult. Máté, a 18 hónapos kisfiam, valóban már egy fejjel magasabb volt, mint Lilla, a hároméves nővére. A többi anyuka is odasúgott egymásnak, néha még rám is néztek, mintha valami titkot rejtegetnék.

Nem tudtam mit mondani Lillának. Csak megsimogattam a haját, és azt mondtam: – Mindenki másképp nő, kicsim.

De magamban rettegtem. Mi van, ha valami baj van? Mi van, ha Máté beteg? Az orvosok csak annyit mondtak: „Genetika. Majd kinövi.” De én éreztem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az éjszakák hosszúak voltak, gyakran sírtam csendben a fürdőszobában, hogy senki ne hallja.

A férjem, Gábor, próbált nyugtatni. – Ne aggódj már ennyit! Az én nagybátyám is kétméteres volt tizenöt évesen! – De én tudtam, hogy ez most más. Máté nem csak magasabb volt: erősebb is, nagyobb kezeivel ügyetlenül próbálta összerakni a kockákat, miközben Lilla már apró babaruhákat öltöztetett a játékbabáira.

A család sem könnyítette meg a helyzetet. Anyósom minden vasárnap megjegyezte: – Biztos nem adsz neki valami vitamint titokban? Vagy túl sokat eszik? – Mintha én tehetnék róla! Az anyám viszont csak annyit mondott: – Ne törődj velük! A gyerek egészséges, ez a lényeg.

De nem tudtam nem törődni vele. Minden reggel mértem Mátét és Lillát is. Felírtam egy füzetbe: „2023. szeptember 14. – Máté: 94 cm, Lilla: 91 cm.” Egyre nőtt a különbség. A védőnő is csak mosolygott: – Hát ilyenek ezek a fiúk! – De amikor láttam, hogy más gyerekek anyukái elhúzzák a gyerekeiket Máté mellől, mert félnek tőle, összetört bennem valami.

Egyik nap Lilla sírva jött haza az óvodából. – Azért csúfoltak, mert Máté nagyobb nálam! Azt mondták, hogy biztos nem is az igazi testvérem! – Összeszorítottam a fogam. Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek már ilyen kicsi korban?

Este Gáborral veszekedtünk. – Miért nem beszélsz az orvossal újra? – kérdeztem dühösen.
– Minek? Már voltunk háromszor! Mindig ugyanazt mondják!
– De én érzem, hogy valami nincs rendben!
– Te mindig mindent túlaggódsz! – kiabált vissza.
A gyerekek a szobájukban hallgatták a vitánkat. Másnap reggel Lilla nem akart óvodába menni.

Egyre magányosabbnak éreztem magam. A barátnőim sem értették meg. – Örülj neki! Legalább nem lesz gondja a kosárlabdával! – nevetett Eszter. De én nem nevettem.

Egy este, amikor már mindenki aludt, leültem a számítógép elé és elkezdtem keresni: „gyors növekedés kisgyermekkorban”, „óriásnövekedés okai”. Egy cikket találtam egy magyar anyáról, akinek hasonló gondjai voltak. Megkerestem őt Facebookon. Írtam neki: „Szia! A fiam 18 hónapos és már nagyobb, mint a hároméves lányom. Te hogy bírod?”

Másnap válaszolt: „Nehéz. Sokszor úgy érzem, mindenki minket figyel. De ne hagyd magad! Ha aggódsz, menj el egy endokrinológushoz!”

Ez adott erőt. Időpontot kértem az egyik budapesti gyermekendokrinológushoz. Gábor morogva beleegyezett.

A rendelőben hosszú várakozás után végre behívtak minket. Dr. Kiss Zsuzsa kedvesen mosolygott Mátéra.
– Hát te aztán igazi kis óriás vagy! – mondta neki.
Megvizsgálta Mátét, vért vett és elküldött minket ultrahangra is.
– Nem akarok ijesztgetni senkit – mondta nekem halkan –, de jobb mindent kizárni.

Az eredményekre két hetet kellett várni. Két hét rettegés, két hét álmatlan éjszaka.
Végül visszahívtak.
– Nincs semmi komoly baj – mondta Dr. Kiss –, de figyeljük továbbra is. Lehet alkati dolog is. Ha változik valami, azonnal jelentkezzenek!

Megkönnyebbültem… de mégsem múlt el minden félelmem.

A család lassan elfogadta Máté különlegességét. Lilla is kezdte megszokni, hogy az öccse nagyobb nála.
Egy nap azt mondta nekem:
– Anya, szerinted baj az, ha valaki másmilyen?

Elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.
– Nem baj, kicsim. Sőt… talán ettől leszünk igazán különlegesek.

De néha még most is elgondolkodom: vajon tényleg minden rendben lesz? Vagy csak próbálom elhitetni magammal?

Ti mit tennétek a helyemben? El tudjátok fogadni azt, ha a gyereketek kilóg a sorból?