Egy anya szívszorító vallomása arról, hogyan változott meg a kapcsolata a lányával, miután az férjhez ment. A családi konfliktusok, félreértések és kimondatlan sérelmek mindennapjait mutatom be. Vajon hol rontottuk el, és van-e még visszaút?
Mindig is segíteni akartam a lányomnak, de a vejem szabályai miatt úgy érzem, mintha csak egy árnyék lennék a saját otthonukban. Minden nap küzdök azzal, hogy ne legyek teher, miközben csak közel szeretnék lenni az unokámhoz. Vajon meddig kell még háttérbe szorulnom a családom boldogsága érdekében?
Az életem egyetlen lánya, Zsófi, egy olyan férfihoz ment hozzá, aki folyton elveszíti a munkáját, mert nem tud hallgatni, ha igazságtalanságot lát. Én csak azt szeretném, ha végre biztonságban lennének, de minden próbálkozásom falakba ütközik. Vajon hol a határ a családi összetartás és a józan ész között?
A lányom férje újra elvesztette az állását, mert nem tudja türtőztetni magát, ha igazságtalanságot lát. Minden családi vacsora feszültté válik miatta, és már nem tudom, hogyan segíthetnék neki vagy a lányomnak. Vajon tényleg mindig harcolni kell az igazságért, vagy néha jobb lenne hallgatni?
Egyetlen mondat mindent megváltoztatott: a vejem azt kérte, adjam el a családi házamat, hogy ők vehessenek egy újat. A döntés súlya alatt összeroppantam, miközben a családom széthullani látszott. Vajon hol húzódik a határ önfeláldozás és önmagunk elvesztése között?
