A nevem Ilona, és egész életemben a lányomért éltem. Most, hogy nyugdíjba mentem, és már nem tudom őt anyagilag támogatni, eltávolodott tőlem, és az unokámat sem látom. Fájdalmasan keresem a választ: hol rontottam el?
Ez a hétvége volt életem legfájdalmasabbja: senki sem tudta elhozni az unokámat, én pedig magamra maradtam a gondolataimmal és a múlt árnyaival. Egy váratlan látogatás azonban mindent felforgatott, és újra kellett értékelnem a fiamhoz és családjához fűződő kapcsolatomat. Ez a történet a büszkeségről, a megbocsátásról és arról szól, hogy sosem késő újrakezdeni.
Egy év telt el azóta, hogy utoljára láttam az unokámat. A lányom, Dóra, teljesen megszakította velem a kapcsolatot, miután már nem tudtam anyagilag támogatni őket. Most tanácsot kérek: hogyan lehetne újra közel kerülni hozzájuk?
Egy év telt el azóta, hogy utoljára láttam az unokámat. Nyugdíjasként már nem tudom anyagilag támogatni a fiamat, ő pedig mintha teljesen elfordult volna tőlem. Fájdalmas felismerni, hogy talán csak addig voltam fontos, amíg segíteni tudtam.
