A legnehezebb napjaimról mesélek, amikor a kislányom születése után a férjem, Gábor, a tudtom nélkül hívta hozzánk az anyósomat. Az öröm helyét hamar átvette a feszültség, a családi viszályok és a könnyek. Vajon lehet-e újra bízni, ha valaki átlépi a határokat?
Az első gyermekem születése után minden megváltozott. Az anyósom váratlan beköltözése próbára tette a házasságomat és az önbecsülésemet is. Most, hogy minden elcsendesedett, csak azt kérdezem: hol húzódik a határ a szeretet és az önfeladás között?
Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott: a feleségem és az anyósom is ugyanazon a napon hozták világra a gyermeküket. Azóta két újszülött és két friss anyuka között próbálok helytállni, miközben a családi feszültségek egyre csak nőnek. Vajon meddig bírja ezt egy ember idegekkel és szívvel?
Egy hideg decemberi éjszakán elveszítettem minden reményt, amikor a fiam szívverés nélkül született. A kórházban töltött órák örökkévalóságnak tűntek, de végül megtörtént a csoda. Most, hogy újra együtt vagyunk, minden pillanatot ajándékként élek meg.
Hazatértem a kórházból a kisfiunkkal, de otthon káosz és üresség fogadott. A párom, Gábor, semmit nem készített elő, mintha nem is várta volna a babát. Most tanácstalan vagyok: hogyan tovább, amikor minden felelősség rám szakad?
