Gyerekkorom óta anyám mindent elintézett helyettem, és sosem hagyott levegőhöz jutni. Most, felnőttként, harcolok a szabadságomért, miközben ő könnyek között könyörög, hogy hadd maradjon az életem középpontjában. Vajon lehet-e szeretni valakit úgy, hogy közben megfojtjuk a másikat?