Azon az éjszakán, amikor Andris sírása először hasított bele a csendbe, rájöttem, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen. A férjemmel, Márkkal egyre távolabb kerültünk egymástól, miközben mindketten próbáltunk megfelelni a szülői szerepnek – de közben elveszítettük önmagunkat. Most már tudom: néha a legnagyobb erő abban rejlik, ha beismerjük, hogy segítségre van szükségünk.