Évek óta gyötrődöm a kérdésen: vajon én rontottam el valamit, hogy a fiam felnőttként is tőlünk vár segítséget? Minden alkalommal, amikor pénzt kér, összeszorul a szívem, mert nem tudom, hogy ezzel segítek-e vagy ártok neki. Ez az én történetem a szeretetről, csalódásról és a szülői döntések nehézségeiről.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit a családomról gondoltam. A lányom válása után a volt vejem a lakás felét követeli, amit mi vettünk a feleségemmel. Most kétségbeesetten próbálom megvédeni a lányomat és visszaszerezni a családi békét.
Egyetlen gyermekem, Gergő, már régóta felnőtt, mégis újra és újra hozzánk fordul segítségért. Feleségemmel, Klárával mindent megtettünk érte, de most úgy érzem, eljött az a pont, amikor választanom kell a szeretet és a határok között. Vajon hol húzódik a szülői felelősség határa, és mikor kell elengedni a gyermeket?
Egy esős budapesti estén szembesültem azzal, hogy talán nem segítek, hanem ártok a fiamnak azzal, hogy mindig kihúzom a bajból. A családi vacsora feszültségei, a múlt hibái és a jövő bizonytalansága mind rám nehezednek. Vajon hol húzódik a határ a szeretet és az engedékenység között?
