Egy esős novemberi estén, amikor már a harmadik csekket sem tudtam befizetni, rájöttem: a szüleim mindenük megvan, mégsem segítenek. Mindig azt mondták, tanuljak meg egyedül boldogulni. De vajon meddig bírja az ember, ha a büszkeség és a szeretet harcol egymással?
Gyerekkorától kezdve mindent megtettem, hogy a lányomnak saját otthona legyen. Most, hogy férjhez ment, a veje el akarja adni azt a házat, amiért évtizedekig dolgoztam. Vajon hol van a határ a szülői szeretet és az önállóság között?
Az esküvő után a lányom szemrehányást tett, hogy túl kevés pénzt adtunk neki ajándékba. Elfelejtette, hogy mindent mi fizettünk: a ruhát, a helyszínt, a vacsorát. Most azon gondolkodom, hol rontottam el, hogy a szeretetünket pénzben méri.
