A nevem Eszter, és soha nem felejtem el azt a napot, amikor el kellett engednem a kétéves kislányom, Emma kezét. Egy budapesti kórházi szobában, nővérek halk éneke mellett hoztam meg életem legnehezebb döntését: Emma szerveit más gyermekeknek adományozzuk. Ez a történet a fájdalomról, a szeretetről és arról a bátorságról szól, amiről nem is tudtam, hogy bennem van.