Egy vasárnapi ebédnél robbant a bomba: a férjem és az anyóson úgy gondolták, hogy nekem kellene vigyáznom az unokahúgukra, mert „úgyis otthon vagyok” a gyerekekkel. Amikor nemet mondtam, mindenki önzőnek bélyegzett, és hirtelen én lettem a család fekete báránya. Most azon gondolkodom, hol húzódik a határ a segítség és a kihasználás között.
Egyetlen este alatt omlott össze az életem, amikor a férjem közölte, hogy beteg édesanyja hozzánk költözik. Tiltakoztam, mert féltem a családom nyugalmáért és a gyerekeink biztonságáért. Most egyedül maradtam, és nem tudom, vajon tényleg önző voltam-e, vagy csak próbáltam megvédeni azt, ami fontos nekem.
Az utóbbi időben úgy érzem, megfulladok a családi elvárások súlya alatt. A férjem nagynénje, Irén néni, egyre pofátlanabbul követel mindent magának, miközben mi is alig jövünk ki a pénzünkből. Vajon meddig kell még tűrnöm, hogy mások önzősége tönkretegye a családi békét?
A nevem Tamás. Egykor boldog családom volt, de a saját makacsságom és önzésem miatt mindent elveszítettem. Ez az én történetem arról, hogyan sodródtam el a szeretteimtől, és hogyan maradtam végül teljesen egyedül.
