Zsuzsanna vagyok, és három hónapja csendben élünk az anyósommal. Egy közös döntés a férjemmel, hogy végre magunkra költünk, mindent megváltoztatott. Most már csak azt kérdezem magamtól: megérte-e a boldogságunk ára a családi béke elvesztése?
Már hónapok óta vártam a balatoni nyaralást, de minden álmom szertefoszlott, amikor az anyósom is velünk tartott. Minden nap egy újabb harc volt a határokért, a tiszteletért és a saját helyemért a családban. Végül rá kellett jönnöm: néha a legnehezebb döntés az, amikor önmagunkat választjuk.
Három hónapja tart a csend anyósom részéről, mert a férjemmel inkább egy közös nyaralásra költöttük a megtakarításainkat, mintsem az ő lakásfelújítására. A feszültség mindennapjainkat mérgezte, miközben próbáltam megérteni, hol hibáztunk. Végül egy váratlan fordulat segített közelebb kerülni egymáshoz, mint valaha.
Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer együtt utazunk a gyerekeimmel, de valahogy sosem hívtak. Hiába próbáltam közelebb kerülni hozzájuk, mintha falba ütköztem volna. Vajon mit rontottam el, hogy most egyedül ülök a konyhában, miközben ők nélkülem tervezik a következő utat?
Évekig csak dolgoztam, magamat háttérbe szorítva. Amikor végre úgy döntöttem, hogy magamért teszek valamit, a családom hátat fordított nekem. Most egyedül vagyok, és azon gondolkodom, vajon tényleg én vagyok-e a hibás.
