Az esküvő előtti hetekben a lányom közölte velem, hogy nem engem, hanem a nevelőapját szeretné, hogy az oltárhoz kísérje. A szívem darabokra tört, és úgy éreztem, mintha kitöröltek volna az életéből. Most azon gondolkodom, helyes volt-e, hogy nem támogatom anyagilag az esküvőjét, vagy csak az apai büszkeségem beszél belőlem.