Egy idegsebészeti rehabilitációs osztályon dolgozom, ahol egy magára maradt beteg testvérével kell szembesülnöm. A családi múlt, a megbocsátás nehézségei és a felelősségvállalás kérdései mind felszínre törnek. A történet végén magam is elbizonytalanodom: meddig tart a kötelességünk, ha a szeretet hiányzik?
Az első perctől kezdve úgy éreztem, hogy az anyósom ellenségként kezel. A férjem, Gábor, nem látja, mennyire bánt engem az édesanyja, és egyre inkább magányosnak érzem magam a saját otthonomban. Ez a történet a kétségbeesésemről és a reményemről szól, hogy valaki végre megérti, min megyek keresztül.
Az esküvőm napján már éreztem, hogy nem fogadnak be igazán. Ápolónőként mindig segítettem az anyósoméknak, de amikor nekem lett volna szükségem támogatásra, magamra maradtam. Most elhatároztam: vége a megfelelésnek, ideje magamért kiállni.
Halina vagyok, egy nyugdíjas asszony Szegedről, aki kétségbeesetten figyeli, ahogy a menye, Zsuzsa, buliközponttá változtatja a családi házat. A fiam, Ádám, mintha nem is látná, mi történik körülötte, és én egyre inkább úgy érzem, elveszítem a családomat. Vajon bele kellene szólnom, vagy hagynom kellene, hogy maguk oldják meg a problémáikat?
A fiam egyetlen kérdése szembesített mindazzal, amit magamnak sem mertem bevallani. A válás után nem mertem újra bízni, féltem a csalódástól, az üresen maradó üzenetektől. Most eljött az idő, hogy szembenézzek a múltammal és a saját félelmeimmel.
Egyetlen éjszaka alatt elvesztettem a férjemet és az otthonomat. A család, akit szerettem, hátat fordított nekem, de idegenek segítettek talpra állni. Ez az én történetem a veszteségről, árulásról és arról, hogyan találtam vissza önmagamhoz.
Az én történetem egyedülálló anyaként játszódik egy magyar kisvárosban, ahol a pletykák és az előítéletek mindennaposak. Megaláztatásokon, családi viszályokon és a tiszteletért folytatott mindennapi harcon mentem keresztül. Ma már tudom: nem kell magyarázkodnom senkinek, elég, ha jó anya vagyok a fiamnak.
A nevem Margit, és negyven év házasság után úgy döntöttem, elhagyom mindazt, amit a férjemmel együtt építettünk. Ez a döntés nem volt könnyű, de a fáradtság és az igazságtalanság érzése elviselhetetlenné vált. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg az erőt, hogy végre magamat válasszam, még akkor is, ha a környezetem elítélt és a saját lányom sem értett meg.
Gyerekkorom óta rajongtam a dédapámért, de nagymamám halála után minden megváltozott. Dédapám feleségül vette a szomszédunkat, Marikát, és mintha mi, az unokái, megszűntünk volna létezni számára. Ez a történet a családi fájdalomról, féltékenységről és arról szól, hogyan próbáltam visszaszerezni őt az életünkbe.
Mindig azt hittem, hogy anya és fia között örök a kötelék. De amikor Gábor Németországba költözött, minden megváltozott. Most, hogy egyedül maradtam, nap mint nap keresem a választ: hol rontottam el?
A lányom, Katalin egész életében azt hangoztatta, hogy nem akar gyereket. Most mégis anya lett, és az élete darabokra hullott. Most rajtam a sor, hogy segítsek neki, de vajon elég erős vagyok hozzá?
Mindent feladtam, hogy segítsek a fiamnak és az unokáimnak, de közben lassan elveszítettem önmagam. A családi összetartozás helyett csak feszültség és magány maradt. Most, hogy mindent újra kell kezdenem, felteszem magamnak a kérdést: hol húzódik a határ az önfeláldozás és az önbecsülés között?
