Egy esős délután, miközben anyám régi holmijait pakoltam, rábukkantam egy poros dobozra, amely örökre megváltoztatta a családomról alkotott képemet. Azt hittem, apám önként hagyott magunkra, de a levelekből kiderült: az igazság egészen más volt. Most már csak azt kérdezem magamtól: vajon hányan élnek még hazugságban, amit mások szőttek köréjük?
Anyám temetése után egy régi fiók mélyén találtam egy levelet, amit sosem küldött el. A sorai felforgatták az egész életemet, és rádöbbentettek, mennyire nem ismertem őt igazán. Most már csak a bűntudat és a kérdés maradt: lehet-e még valamit jóvátenni, ha már túl késő?
Egy egyszerű takarítás közben találtam rá azokra a levelekre, amelyek örökre megváltoztatták a házasságomat. A férjem, Dániel katona, gyakran vagyunk úton, anyósm pedig rendszeresen meglátogat minket. A levelek azonban olyan titkokat tártak fel, amelyek miatt már semmi sem lesz a régi.
Egyetlen levél elég volt ahhoz, hogy az életem darabokra hulljon. A férjem csendben akart távozni, de én nem hagytam magam: szembenéztem vele, magammal, és mindazzal, amit elveszítettem – vagy talán sosem volt igazán az enyém. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg önmagam a legnagyobb árulás közepette.
