Gyerekkorától kezdve mindent megtettem, hogy a lányomnak saját otthona legyen. Most, hogy férjhez ment, a veje el akarja adni azt a házat, amiért évtizedekig dolgoztam. Vajon hol van a határ a szülői szeretet és az önállóság között?
Egyetlen telefonhívás elég volt, hogy az egész életem felforduljon. Anyám sírva könyörgött, hogy adjam át a lakásomat a bátyámnak és a sógornőmnek. Azóta minden nap azon gondolkodom, hol van a határ a családi összetartás és az önfeláldozás között.
Egész életemben a gyerekeimért éltem, de most úgy érzem, elárultak. A lakás, amit szüleimtől örököltem, most széthúzza a családot. Vajon hol van az igazság, amikor a szeretet és az érdekek ütköznek?
Egyedülálló anyaként neveltem fel két gyermekemet, miután a férjem elhagyott minket. Most, hogy a fiam megnősült és lakást adtam nekik, a menyem azt javasolta, hogy csak ünnepekkor találkozzunk. Ez a helyzet mélyen megrázott, és elgondolkodtatott az emberi kapcsolatok törékenységén.
Éppen csak férjhez mentem, amikor anyám közölte, hogy elválik apámtól és beköltözik a nagymama lakásába, amit nekünk ígért. Ez a hír teljesen felkavart, hiszen a lakásra építettük a jövőnket. Most szembesülnöm kell azzal, hogy anyám döntései hogyan befolyásolják az életemet.
