Egész életemben külföldön dolgoztam, hogy felépítsek egy házat, amire büszkék lehetünk a feleségemmel. Amikor végre beköltöztünk, kiderült, hogy a feleségem nem hajlandó beengedni a szüleimet. Választanom kellett a család között, akiket a munka miatt elhagytam, és a család között, amit itthon építettem.
A nevem Katalin, és egész életemben a lányomért, Dóráért küzdöttem. Amikor tizenkét éves volt, elhagytam Magyarországot, hogy Németországban dolgozzak, de ezzel valami végleg eltört köztünk. Most, évekkel később, miközben Dóra a szemembe vágja a múltat, azon töprengek: vajon lehetett volna másképp?
Akkor hoztam meg életem legnehezebb döntését, amikor Emese, a lányom, még csak tizenkét éves volt. Németországba mentem dolgozni, hogy jobb életet teremthessek neki, de ezzel örökre megváltoztattam a kapcsolatunkat. Most, évekkel később, a szemében látom a megbocsáthatatlan fájdalmat, és nem tudom, hogyan hozhatnám helyre mindazt, amit elrontottam.
A nevem Katalin, és éveken át dolgoztam Ausztriában, hogy jobb életet teremthessek a családomnak. Egy véletlen folytán tudtam meg, hogy a férjem megcsal, és a fiaim mindvégig tudtak róla, mégsem szóltak nekem. Ez a fájdalmas árulás összetört, de arra is késztetett, hogy újraértékeljem, mit jelent anyának és nőnek lenni a mai Magyarországon.
Tizenhárom évig dolgoztam Németországban, hogy eltartsam a családomat. Amikor hazatértem Budapestre, a gyerekeim, Gergő és Anna, egymás ellen fordultak az örökség miatt. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam helyrehozni mindent, amit a távollétem alatt elveszítettünk.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor a lányom szemébe néztem, és tudtam: el kell mennem. Egyedülálló anyaként, válás után, albérletben, adósságokkal küzdve hoztam meg a legnehezebb döntést. Most, 55 évesen, a lányom haragja és a múlt árnyai között keresem a választ: vajon jó anya voltam-e?
Mindig azt hittem, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét, de sosem gondoltam volna, hogy a legnagyobb harcomat a családomon belül kell majd megvívnom. A vejem szorgalmas, de a szülei minden értéket felborítanak, amit az unokáimnak adni szeretnék. Vajon elég erős vagyok ahhoz, hogy megvédjem őket?
Húsz éve mentem Amerikába a lányommal, hogy jobb életet teremtsünk. Most, hogy idős vagyok, csak arra vágyom, hogy visszatérjek Magyarországra, de a családom már nem ugyanaz. Vajon megérte mindent feláldozni a szeretteimért?
Tizenhat éve dolgozom Olaszországban, hogy eltartsam a családomat, miközben a férjem éveken át megcsalt. A fiam szavai törték össze végleg a szívemet: „Anya, apa el akar búcsúzni.” Most, hogy mindent elveszítettem, újra kell építenem magam – de vajon képes vagyok-e rá?
Egy pillanat alatt omlott össze minden, amikor megtudtam, hogy a férjemnek szeretője van, miközben én külföldön dolgozom a családunkért. A legjobban az fájt, hogy a fiaim mindezt eltitkolták előlem. Most már csak azt kérdezem magamtól: hol rontottam el, és van-e még visszaút?
Évekig dolgoztam külföldön, hogy felépítsem álmaink házát a magyar vidéken. Most, hogy hazatértem, a fiam és a menyem inkább a városi életet választják, én pedig magamra maradok az üres falak között. Vajon mit jelent igazán az otthon, ha a szeretteim már nem vágynak ide vissza?
Amikor először láttam újra a fiamat, miután éveket töltöttem külföldön, a szavai örökre belém égtek: „Nincs anyám.” Azóta minden nap azon gondolkodom, vajon jóvá lehet-e tenni a múlt hibáit. Ez az én történetem bűntudatról, magányról és egy elveszett anya-fiú kapcsolatról.
