Egy idegsebészeti rehabilitációs osztályon dolgozom, ahol egy magára maradt beteg testvérével kell szembesülnöm. A családi múlt, a megbocsátás nehézségei és a felelősségvállalás kérdései mind felszínre törnek. A történet végén magam is elbizonytalanodom: meddig tart a kötelességünk, ha a szeretet hiányzik?
Ez az én történetem, amikor el kellett engednem a kétéves kislányomat, Zsófikát, hogy más családok reményt kapjanak. Egy kórházi szobában, könnyek között, a szeretet és a fájdalom határán hoztam meg a legnehezebb döntést. Vajon képes lehet-e egy anya túlélni, ha a gyermeke elvesztése mások életét jelenti?
Egy hideg decemberi éjszakán elveszítettem minden reményt, amikor a fiam szívverés nélkül született. A kórházban töltött órák örökkévalóságnak tűntek, de végül megtörtént a csoda. Most, hogy újra együtt vagyunk, minden pillanatot ajándékként élek meg.
Egy kórházi ágyon feküdtem, amikor megtudtam, hogy a férjem megcsalt. A betegségemmel küzdve kellett szembenéznem a legnagyobb lelki fájdalommal is. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam újra megtalálni önmagam a teljes összeomlás után.
Egy decemberi estén, amikor már azt hittem, mindent elveszítettem, a kórházi ágyamon fekve újra megtanultam hinni a csodákban. A rák és a COVID után azt gondoltam, nincs tovább, de a családom és az orvosok szeretete visszahozott az életbe. Ez a történet arról szól, hogyan lehet a legnehezebb pillanatokban is megtalálni a reményt.
Egy kórházi ágyon feküdve, a kemoterápia fájdalmaival küzdve, rájöttem, hogy csak a hitem és a családom szeretete tarthat életben. A férjem, Gábor mellettem állt, amikor már én sem hittem magamban. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg újra bízni – magamban, Istenben és abban, hogy van remény.
Egy kórházi szobában, anyám haldokló ágyánál tudtam meg, hogy akit apámnak hittem, sosem volt az igazi apám. Ez a titok mindent felforgatott bennem: a családomhoz fűződő kapcsolataimat, az önmagamba vetett hitemet, sőt, még azt is, hogy mit jelent szeretni és megbocsátani. Most, hogy a múlt árnyai rám nehezednek, keresem a választ: lehet-e újra bízni, ha minden, amit ismertél, hazugságra épült?
Egy kórházi ágyon feküdtem, miközben a férjem másnál keresett vigaszt. A betegségem és a magány összetörtek, de végül rájöttem, mennyire erős vagyok. Vajon tényleg mindent túl lehet élni, ha az embernek nincs már mit veszítenie?
