Túl korán felnőttem: A családomért vívott harcom, amit senki sem akart megérteni

Túl korán felnőttem: A családomért vívott harcom, amit senki sem akart megérteni

Tizenhét évesen tudtam meg, hogy anya leszek, és ezzel egy csapásra felnőtté kellett válnom. Egy kis magyar városban éltem, ahol mindenki jobban tudta, mi lenne helyes számomra, mint én magam. Ez a történet az elvesztésről, a szeretetért és a családomért folytatott küzdelemről szól – arról, milyen nehéz felnőni, amikor mindenki azt akarja, hogy gyerek maradj.

„Tizenhét évesen anya lettem – és minden megváltozott”

„Tizenhét évesen anya lettem – és minden megváltozott”

Egy esős májusi reggelen, amikor anyám rám csapta az ajtót, rájöttem: már nem vagyok gyerek. Tizenhét évesen, egy pici babával a karomban, minden napom küzdelem lett a családom elvárásai, a társadalom előítéletei és a saját félelmeim között. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam megmaradni önmagamnak, miközben anya lettem – túl korán.