Egy forró nyári délutánon anyósom egy vödör hatalmas, túlérett uborkával lepett meg minket. Az egész családot összezavarta, hogy Zsófi, a sógornőm, valami egészen mást kapott tőle. Az uborkák körüli feszültség végül régi sérelmeket és családi titkokat hozott felszínre.
Gyerekkorom óta a virágok jelentették számomra a szabadságot, de anyám sosem értette meg, miért fontosak nekem. Egy nap, amikor hazaértem, mindent letarolt a kertben, amit hónapokig nevelgettem. Vajon képes vagyok kitartani az álmaim mellett, ha a családom ennyire ellene van?
Egy kisvárosi kertben találtam menedéket, miközben a lányom messze, Budapesten élte az életét. A magány és a hiány fájt, de a kertem és a váratlan események újraértelmezték, mit jelent családnak lenni. Most már tudom: a szeretet néha akkor nő a legnagyobbra, amikor a legnagyobb a távolság.
Nyugdíjas éveinkben férjemmel vidékre költöztünk, és szívünket-lelkünket beleadtuk a kertünkbe, hogy unokáinknak örömet szerezzünk. A menyem reakciója azonban mindent megváltoztatott, és családi feszültségekhez vezetett. Vajon hol rontottuk el, és lehet-e még béke a családban?
Nyugdíj után férjemmel vidékre költöztünk, és minden energiánkat egy gyönyörű kertbe fektettük, hogy családunk menedéke legyen. Amikor azonban a menyem először meglátta, csalódottsága mindent megváltoztatott, és felszínre törtek a régóta elfojtott feszültségek. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg szembenézni a kimondatlan szavakkal és a családi bonyodalmakkal.
