Egy nap arra ébredtem, hogy a saját konyhámban már nem én vagyok az úrnő, hanem a lányom, Zsuzsi, és az ő barátai. Eleinte örültem, hogy nálunk gyűlnek össze, de hamarosan úgy éreztem, mintha egy menzát vezetnék, ahol mindenki csak elvesz, de senki sem ad vissza semmit. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam visszaszerezni a családi békét, és hol húztam meg a határt a vendégszeretet és a kihasználás között.