Azt hittem, a férjemmel mindent túléltünk, de most, 62 évesen, a bíróságon ülök mellette, és a közös életünk darabjaira hullik. Egyetlen ünnep, egyetlen magányos este indította el a lavinát, amit már nem tudtunk megállítani. Vajon tényleg elég egy pillanat ahhoz, hogy minden megváltozzon?
Mindig önálló nő voltam, de férjem halála után egyedül maradtam a háromszobás lakásunkban. A lányom, Dóra, azt akarta, hogy költözzek el egy garzonba, hogy a lakásomat kiadhassa, és így segíthesse magukat. Az otthonom elvesztésének gondolata összetörte a szívemet, és családi konfliktushoz vezetett.
Én vagyok Katalin, egy anya, aki mindent odaadott a lányáért, Zsuzsáért. Most, idősen, azt kérem magamtól: hogyan történhetett meg, hogy akiben a legjobban bíztam, most eltaszít magától? Ez az én történetem a bizalomról, csalódásról és arról, hogyan lehet újra felállni, amikor minden elveszettnek tűnik.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze az életem, amikor a férjem közölte, hogy elhagy egy nálam harminc évvel fiatalabb nőért. Most, 59 évesen, teljesen elölről kell kezdenem mindent, miközben a múlt árnyai és a jövő bizonytalansága között vergődöm. Azért írok, hogy megosszam veletek a fájdalmamat, és bátorítást kérjek tőletek – hátha együtt könnyebb lesz.
