Tizenkilenc évesen mentem férjhez, azt hittem, a szerelem mindent megold. De a férjemmel és az anyósommal egy szűk panelban élni Budapesten mindennapos harccá vált. Egy vacsoraasztalnál elhangzott mondat végül mindent megváltoztatott, és választás elé állított: magamat válasszam, vagy mások elvárásait?
Egy szűk konyhában ülök, miközben a férjem újra és újra magyarázza, miért nem segítenek a tehetős szülei lakást venni. Minden nap egyre nagyobb a feszültség és a csalódottság bennem, hiszen ők dúskálnak, mi pedig a banknak fizetjük a kamatot. Vajon meddig bírja ezt a lelkem és a házasságom?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor megtudtam, hogy a férjem és az anyóspám nélkülem vettek fel hitelt. Ebben a történetben elmesélem, hogyan éreztem magam láthatatlannak, és hogyan találtam meg a bátorságot, hogy visszaköltözzek anyámhoz. Ez az én harcom a saját hangomért, és a csalódásom története azokban, akiket a legjobban szerettem.
Húszévesen mentem férjhez, szerelmesen, naivan. Az anyósom döntései és a család közönye miatt végül mindent hátrahagytam. Most visszanézve csak azt kérdezem: vajon tényleg én voltam a hibás?
Egy pillanat alatt omlott össze az életem, amikor a férjem elhagyott, magamra hagyva két gyerekkel és egy lakáshitellel. Minden nap újra kell tanulnom lélegezni, erősnek maradni a gyerekeimért, és nem hagyni, hogy a jövőtől való félelem elnyomjon. Ez a történet nemcsak a válásról szól, hanem arról is, hogyan találom meg lassan újra önmagam.
