Egy vasárnapi ebédnél derült ki, hogy a családom szerint nekem kellene vigyáznom az unokahúgomra, csak mert GYES-en vagyok. Amikor nemet mondtam, mindenki ellenem fordult, mintha önző lennék. Most azon gondolkodom, hol van a határ a családi segítség és a kihasználás között.
Egy vasárnapi ebédnél robbant a bomba: a férjem és az anyóspám eldöntötték, hogy nekem kell vigyáznom a sógornőm kislányára, mert „úgyis otthon vagyok”. De én nem ezért vagyok gyesen! Most mindenki haragszik rám, mert nemet mondtam – de vajon tényleg én vagyok az önző?
Hat hónapja született meg a kisfiunk, és azóta minden nap egyre nehezebb. A feleségem, Zsófi, egyre többet panaszkodik a GYES-re, én pedig próbálok mindent megtenni, de úgy érzem, lassan szétesik a családunk. Vajon tényleg csak ennyin múlik a boldogságunk?
