Kórházból hazatérve rá kellett jönnöm, hogy nem tudok egyedül élni. Anyámhoz kellene költöznöm, de a múltunk tele van sebekkel. Most tanácstalan vagyok: hogyan tovább, ha a család sem biztos menedék?
Egyetlen döntésem miatt az egész családom hátat fordított nekem. Apámat be kellett adnom egy idősek otthonába, mert már nem bírtam egyedül gondoskodni róla. Most minden nap azon gyötrődöm, vajon tényleg rossz ember vagyok-e.
Egy hideg, őszi estén szembesültem azzal, hogy édesanyámat talán végleg elveszítem – nem a halál, hanem a magány miatt. A családi viták, a mindennapi rohanás és az önzőségünk miatt hagytuk, hogy a legfontosabb ember az életünkben szenvedjen. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam visszaszerezni azt, amit majdnem elvesztettem.
Mindig is bonyolult volt a kapcsolatom anyámmal, Évával. Most, hogy nekem is van egy kisfiam, Máté, még inkább érzem, mennyire mélyek a sebek. Amikor anyám azt várja el tőlem, hogy gondoskodjak a beteg mostohaapámról, minden régi konfliktus felszínre tör – vajon meddig tartozunk egymásnak családon belül?
Amikor úgy döntöttem, hogy magamhoz költöztetem anyámat, azt hittem, ez lesz a legjobb mindkettőnknek. Egy hónap után azonban vissza kellett vinnem őt a vidéki otthonába, és emiatt mindenki elítélt. Most elmesélem, miért volt ez a legnehezebb döntés az életemben.
Egyetlen délután alatt elvesztettem azt a férfit, akit ismertem, és egy másik mellett ébredek minden reggel. A férjem stroke-ja mindent felforgatott, de a szeretet és a kötelességérzet összeköt minket. Vajon meddig bírja az ember, ha már csak az emlékek tartják össze a házasságot?
Húsz év házasság után a férjem válni akar, mert nem vállaltam, hogy gondoskodom az édesanyjáról. A családi konfliktusok és a tehetetlenség érzése közepette próbálom megtalálni a saját utamat. Vajon megéri feladni önmagam mások elvárásaiért?
