Egy nyugdíjas anya vagyok, aki kétségbeesetten próbálja rávenni felnőtt gyermekeit, hogy végre elköltözzenek otthonról. A mindennapi magyar valóságban, anyagi gondok és generációs feszültségek közepette próbálom megtalálni a saját életem csendjét. Vajon önzőség, ha végre magamra vágyom?
Egy nap, amikor már a harmadik hétvégét töltöttük az unokákkal, rájöttem, hogy valami eltört bennem. Szeretem őket, de a lányom egyre inkább természetesnek vette, hogy mindig ráérünk. Elhatároztam, hogy most végre kiállok magamért – még ha fájdalmas is lesz.
Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: anyám közölte, hogy mivel a nagymama rám hagyta a házát, most nekem kell gondoskodnom róla. A döntés súlya alatt összeroppanva próbáltam megfelelni a családi elvárásoknak, miközben saját életem is darabokra hullott. Vajon tényleg ennyit ér egy örökség, ha közben elveszítem önmagam?
Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: anyám szavai örökre belém égtek. A nagymamám már nem tudott egyedül élni, de anyám szerint az örökségem ára, hogy most én vigyázzak rá. Vajon tényleg ennyit ér egy család, vagy van más út is?
