Az esküvőm napján még azt hittem, hogy a feleségemmel, Dórával új életet kezdünk, de hamar rá kellett jönnöm, hogy az anyósa, Ilona néni minden döntésünkbe beleszól. A mindennapok egyre feszültebbé váltak, ahogy Dóra egyre kevésbé hallgatott rám, és egyre inkább az anyja szavára figyelt. Vajon lehet-e boldog házasságot élni, ha valaki sosem tud elszakadni a szüleitől?
Egyetlen üzenet mindent megváltoztatott: „Anya, tudnál kölcsönadni pár ezrest?” A fiam, Gergő, egyre mélyebbre süllyedt az adósságokban, én pedig kétségbeesetten próbáltam segíteni neki, miközben a családunk is széthullani látszott. Vajon meddig mehet el egy anya, hogy megmentse a gyermekét – és hol van az a pont, amikor már csak magát mentheti?
A nevem Gábor, és ez a történet a fiamról, Bencéről szól. Megmutatom, hogyan hullott szét a családunk, hogyan fordultak el tőlünk a barátok, és milyen nehéz volt egyedül szembenézni a mindennapokkal. Talán te is átéltél már hasonlót, vagy másképp látod – kíváncsi vagyok a véleményedre.
Az esküvőm után szembesültem azzal, hogy a férjem mindenben az anyja szavára hallgat. Az anyósom, Ilona, beköltöztetett minket a saját lakásába, és én hagytam, hogy minden döntést ő hozzon meg helyettünk. Most visszanézve fájdalmasan bánom, hogy ennyi időt elvesztegettem, és hagytam, hogy elvegyék tőlem az életem irányítását.
Az életem egy véget nem érő harccá vált a férjem iránt érzett szeretet és az anyjához való ragaszkodása okozta csalódás között. Minden nap azon töprengtem, hol rontottam el, és vajon lehetséges-e megtalálni a saját békémet ebben a háromszögben. Ez a történet a kiáltásom, de egyben a reményem is, hogy megtalálom magamban az erőt.
Minden hónapban, amikor megkapom a fizetésemet, remegő kézzel adom át Gábornak. Ő mindent ellenőriz, minden kiadásomat, még azt is, ha egy kávét veszek magamnak. Néha azon gondolkodom, hogy vajon tényleg ez az élet, amit érdemlek?
