Nyolc hónap bűntudatban: Csak egy pénztárca vagyok a szüleimnek?
Nyolc hónapja minden fizetésem felét a szüleimnek adom, miközben egyre inkább úgy érzem, csak egy pénzforrás vagyok számukra. Egyedüli gyerekként mindig is az ő elvárásaik szerint éltem, de most már szeretném megtalálni a saját hangomat. Vajon a családi hűség tényleg azt jelenti, hogy fel kell adnom önmagam?