Mindig én voltam az, aki mindent elbírt, miközben anyám minden figyelmét az öcsémre fordította. Most, hogy anyu beteg és magára maradt, minden teher rám nehezedik, az öcsém pedig eltűnt a felelősség elől. Ebben a történetben elmesélem, milyen érzés láthatatlan támasznak lenni, és hol húzódnak a lemondás határai.