Gyerekkorom óta küzdök az előítéletekkel, amik a származásom miatt érnek. Tomás volt az első, akit igazán szerettem, de a családja sosem fogadott el. Végül elvesztettem őt, de megtanultam, hogy az önbecsülésem fontosabb, mint mások véleménye.
Tizennyolc éven át minden reggel kávét vittem Károly bácsinak a kis zuglói presszónkban, anélkül, hogy bármit tudtam volna róla. Amikor egy nap nem jött többé, olyan titokra derült fény, ami örökre megváltoztatta a véleményemet az emberekről – és magamról is. Ez a történet a magányról, előítéletekről és a kimondatlan szavakról szól.
Az első pillanattól kezdve, amikor beleszerettem Gáborba, éreztem a szomszédok tekintetét és a suttogásokat a hátam mögött. Miközben együtt próbáltuk felépíteni közös életünket, a környezetünk előítéletei és a családi titkok egyre nagyobb falat emeltek közénk. Végül választanom kellett: a szerelmem mellett állok ki, vagy engedek a környék elvárásainak.
Egy szilveszteri vacsora közepén minden a feje tetejére állt, amikor Márk unokatestvérem bemutatta a menyasszonyát, Jázmint. Anyám és a család nehezen fogadta el az újdonságot, én pedig rájöttem, mennyi előítélet él bennem is. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg kiállni a szeretteim boldogsága mellett, még akkor is, ha ez nehézségekkel jár.
A nevem Lilla, és sosem gondoltam volna, hogy az ikreim, Ádám és Dóra születése felforgatja nemcsak a családom, hanem az egész falunk életét. Különböző bőrszínük miatt mindenki gyanakodni kezdett, a régi sérelmek és előítéletek felszínre törtek. Ez a történet a fájdalomról, a kételyről és arról szól, hogyan tanultam meg szeretni és elfogadni az igazságot, bármilyen arca is legyen.
Azon az éjszakán, amikor megszülettek az ikreim, minden megváltozott. Egyikük világos bőrű, másikuk sötétebb tónusú lett, és ezzel nemcsak a családunk, hanem az egész falu figyelme is ránk szegeződött. Vajon képesek vagyunk elfogadni a másságot, vagy a félelem és előítélet erősebb nálunk?
