Egy anya szívszorító vallomása arról, hogyan távolodott el tőle a fia, miután megnősült és külföldre költözött. A történet a családi kötelékekről, elengedésről és a magányról szól. Vajon lehet még hidat építeni anya és fia között?
Egy anya vagyok, akinek a lánya már hónapok óta nem válaszol sem hívásra, sem üzenetre. Minden nap újra és újra végiggondolom, hol csúszhattunk félre, miközben a szívem egyre jobban fáj a hiányától. Most már csak abban reménykedem, egyszer újra egymásra találunk.
Mindig azt hittem, hogy a gyerekeimnek örökké szüksége lesz rám. Most, amikor mind elmentek, csak a csend maradt utánuk. Vajon tényleg ennyire könnyű elfelejteni azt, aki mindent értük tett?
Egyedülálló anyaként, Budapesten élve, kénytelen voltam elhagyni a lányomat, hogy külföldön dolgozzak és megmentsem az otthonunkat. Most, évtizedekkel később, a lányom haragszik rám, és én minden nap azon gondolkodom, vajon helyesen döntöttem-e. Ez az én történetem a bűntudatról, szeretetről és a megbocsátás kereséséről.
