Gyerekkorom óta küzdök azzal a tudattal, hogy születésemkor elhagytak. Egy ritka genetikai betegség miatt sosem voltam igazán otthon sehol, de mégis mindig reméltem, hogy egyszer megtalálom a helyem. Ez az én történetem a fájdalomról, a kitartásról és arról, hogy mit jelent igazán családra vágyni.
Gyerekkorom óta keresem a választ: miért hagytak el a szüleim? Egy ritka genetikai betegséggel születtem, és már a születésem napján magamra maradtam. A nevelőotthonok és idegen családok között hánykolódva próbáltam megtalálni önmagam, miközben minden nap küzdöttem a szeretetért és elfogadásért.
Egy kórházi folyosón kezdődött az életem, ahol anyám sírva hagyott magamra. Az állami gondozásban nőttem fel, mindig kívülállónak éreztem magam, és sosem tudtam, ki vagyok valójában. Most, felnőttként, még mindig keresem a válaszokat: vajon a vér kötelez, vagy a szeretet az, ami igazán családdá tesz minket?
