Egyetlen nap alatt omlott össze minden, amikor Péter elhagyott minket. A gyerekeimmel a falu szélén maradtunk, egy omladozó házban, ahol minden fal repedése a reménytelenséget suttogta. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam újrakezdeni, miközben minden nap újabb próbatételt hozott.
Gyerekkoromban anyám elhagyott, hogy új életet kezdjen Lászlóval, a mostohaapámmal. Évekig kerestem a választ, miért nem kellettem neki, míg végül megtudtam az igazságot. Most tanácsot kérek: hogyan lehet feldolgozni, ha a saját anyád választ mást helyetted?
Egyik pillanatról a másikra omlott össze az életem, amikor Gábor, a férjem, egy elhagyatott házba vitt engem és a kislányunkat, Lilit, majd magunkra hagyott. Azóta minden napom küzdelem, és nem értem, miért fordult el tőlünk. Most tanácsot és támogatást keresek, mert egyedül nem bírom tovább.
Három éve mentem férjhez, és azt hittem, minden álmom valóra vált. Aztán megszületett a kisfiunk, és minden megváltozott: a férjem egyik napról a másikra elment. Most egyedül próbálom összerakni magam és a családunk darabjait, miközben minden nap felteszem magamnak a kérdést: hol rontottam el?
Gyerekkoromban apám egyik napról a másikra eltűnt az életünkből, anyám pedig mindent feláldozott értem. Most, évtizedekkel később, apám újra felbukkan, és azt kéri, hadd lakjon nálam. Nem tudom, képes vagyok-e megbocsátani neki, vagy egyáltalán akarom-e, hogy része legyen az életemnek.
Gyerekkoromban mindenki azt mondta, apám szemeit örököltem. Tizenöt évig csak a hiányát ismertem, míg egy nap újra felbukkant – de a találkozásunk nem úgy alakult, ahogy reméltem. Vajon lehet-e pótolni az elveszett éveket, vagy örökre csak idegenek maradunk?
