Harminc évig voltam meny, de sosem lehettem igazi lány. Anyósom halála után szembesültem azzal, mit gondolt rólam valójában, és mennyire fáj a kimondatlan elutasítás. Ez a történet a csendről, a szeretetért folytatott harcról és a megválaszolatlan kérdésekről szól.
Az utóbbi hónapokban mindent megtettem, hogy közelebb kerüljek a fiam menyasszonyához, de minden próbálkozásom falakba ütközik. Egyre inkább úgy érzem, mintha idegen lennék a saját családomban. Vajon én hibázom, vagy tényleg nem lehetünk soha igazi család?
A nevem Eszter, és sosem voltam a kedvenc meny. A férjem családja mindig is a volt feleségét részesítette előnyben, én pedig évekig küzdöttem a hidegségükkel és a múlt árnyékával. Mégis, mindent megtettem, hogy összetartsam a családunkat, de vajon elég volt ez?
A nagymamám sosem fogadta el a páromat, még a nevét sem mondja ki. Mindent megtettem, hogy békét teremtsek, de ő csak „az a fiú”-nak hívja, és fenyegetőzik, hogy kidobja. Vajon meddig lehet két tűz között élni, és mikor jön el az a pont, amikor választanom kell?
Évek magánya után végre újra szerelmes lettem, de a párom felnőtt gyerekei nem fogadtak el. Vajon lehet-e újrakezdeni, ha a múlt árnyai és a családi ellentétek mindent megnehezítenek? Az én történetem arról szól, hogy mennyire nehéz második esélyt kapni – és elfogadni.
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel, amikor beleszerettem Gábornak, a barátnőm férjébe. A családja sosem bocsátotta meg nekem, hogy elvettem tőlük a „tökéletes menyüket”, és a mai napig segítik az exfeleségét, miközben engem csak megtűrnek. Vajon valaha is elfogadnak majd, vagy örökre kívülálló maradok?
