Egész életemet a fiamnak, Dánielnek szenteltem, és amikor megnősült, elveszettnek éreztem magam. A menye, Emese mellett próbáltam jó anyós lenni, de közben rájöttem, hogy önmagamat is el kell fogadnom. Ez az én történetem a fájdalmas elengedésről és arról, hogyan találtam újra önmagam.
Egy anya őszinte vallomása arról, hogyan éli meg, hogy felnőtt lánya eltávolodott tőle, miután mindent megtett érte. A történet a családi kötelékekről, elengedésről és a szeretet fájdalmas oldaláról szól. Vajon meddig lehet adni anélkül, hogy viszonzást várnánk?
Mindig ott voltam Anikó mellett, amióta csak megszületett. Most azt mondja, hogy túl sok vagyok, hogy megfojtom a szeretetemmel. Vajon tényleg én rontottam el mindent, vagy csak túl nehéz elengedni azt, akit a legjobban szeretek?
