Hetvenéves vagyok, és most először érzem, hogy sosem éltem igazán a saját életemet. Mindig másokért tettem mindent: a férjemért, a gyerekeimért, az unokáimért. Most, amikor már mindenki felnőtt és elment, üresnek érzem magam – de vajon lehet még újrakezdeni ilyen későn?