Ez az én történetem arról a napról, amikor elvesztettem a hároméves fiamat, Marcit. A fájdalom, a bűntudat és a családi csend közepette próbálom megtalálni az értelmet ebben a tragédiában. A gyász mellett azzal is meg kell küzdenem, hogy a környezetem nem tudja, hogyan közeledjen hozzánk.
Egy év alatt elvesztettem mindkét fiamat, miközben édesanyám vigyázott rájuk. Most a bíróságon ülök, ahol a saját anyámat vádolják gondatlansággal. Nem tudom, mit érezzek: haragot, bűntudatot vagy csak ürességet.
Tíz évvel ezelőtt a panelházunkban minden éjjel gyerek sírása hasított a csendbe a 3B-ből. Senki nem tudott segíteni, az ajtó mindig zárva maradt. Amikor végül a rendőrség betört, mindannyiunk élete örökre megváltozott.
Egy évvel ezelőtt elvesztettem a tízéves lányomat, Emesét, egy tragikus autóbalesetben. A balesetet a szomszédom fia, Gábor okozta, akit gyerekkora óta ismertem. Azóta minden nap harcolok magammal: képes vagyok-e valaha megbocsátani neki, vagy örökre a gyűlölet fog fogva tartani?
