Három hónapja tart a csendes háború anyósommal, mióta a férjemmel elutaztunk, és nem adtunk pénzt a lakásfelújítására. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan lehetne kibékülni, de minden próbálkozásom falakba ütközik. Vajon hol rontottam el, és van-e még visszaút a családi békéhez?
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel, amikor a két anyósom között kitört a háború a kislányom szeretetéért. A mindennapos veszekedések és sértődések lassan felemésztették a családunkat, és rá kellett jönnöm, hogy csak én védhetem meg a lányomat. Most, hogy kimondtam az igazságot, nem tudom, helyesen döntöttem-e.
Én vagyok Katalin, 55 éves nő, aki minden hétvégén újra és újra elveszíti a nyugalmát, amikor a férjem lánya és unokái beköltöznek a nappalimba. A szeretet és az önfeladás határán táncolok, miközben próbálom megőrizni önmagam. Vajon meddig lehet háttérbe szorítani a saját igényeimet mások boldogságáért?
Három hónapja tart a csend anyósom részéről, mert a férjemmel inkább egy közös nyaralásra költöttük a megtakarításainkat, mintsem az ő lakásfelújítására. A feszültség mindennapjainkat mérgezte, miközben próbáltam megérteni, hol hibáztunk. Végül egy váratlan fordulat segített közelebb kerülni egymáshoz, mint valaha.
