Egyedül élek Budapesten, és sokáig azt hittem, ez a függetlenség csúcsa. De a magány lassan bekúszott az életembe, és rájöttem, hogy a szabadság ára néha túl magas. Most elmesélem, hogyan változott meg minden egyetlen este alatt.
Egy esős délutánon, amikor a villamoson ültem, egy hajléktalan férfi, Miklós, kérte a segítségemet. Az impulzív döntésem, hogy mellé állok, egy olyan világba vezetett, amiről addig csak felszínes elképzeléseim voltak. Az ő története mélyen megrázott, és arra késztetett, hogy újragondoljam az előítéleteimet és a társadalmi felelősségünket.
Egy esős éjszakán, a Blaha Lujza téren állva, a magányom súlya alatt roskadozom. Az önállóságot kerestem, de a csendben csak a múltam árnyai kísértenek. Vajon tényleg szabad vagyok, vagy csak egyedül?
