Egyetlen este alatt omlott össze a világom: a férjem közölte, hogy a beteg nagymamája hozzánk költözik. Tiltakoztam, mert félek, hogy tönkremegy az életünk, de ő inkább a családját választotta helyettem. Most itt ülök, és azon gondolkodom, vajon tényleg én vagyok-e az önző ebben a történetben.
Egy forró nyári napon, amikor azt hittem, végre eljött az igazság pillanata, minden összeomlott bennem. Évekig ápoltam a nagymamámat, lemondtam a saját életemről, hogy mellette legyek, de a végrendelet felolvasásakor kiderült: semmit sem hagyott rám. Most csak a fájdalom és a kérdések maradtak bennem – vajon tényleg ennyit értem neki?
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a menyem anyját kell majd ápolnom. Az életem teljesen felfordult, amikor ezt a feladatot rám bízták. Most, öt év után, visszatekintek, és elgondolkodom: vajon jól döntöttem?
Egyetlen döntés, ami mindent megváltoztatott: húsz év házasság után a férjem elhagyott, mert nem vállaltam tovább az anyósa ápolását. A lelkiismeretem és a saját határaim között őrlődtem, miközben a család széthullott. Vajon hibáztam, vagy csak végre magamra is gondoltam?
