Gyerekkoromban azt hittem, a nevem Tök. Apám így hívott, és én büszkén viseltem ezt a becenevet, míg rá nem jöttem, mennyi mindent rejt valójában. Felnőttként már másképp látom azokat a pillanatokat, amikor apám a grill mellett uralkodott, és mindenkit kizárt maga körül – még a férjemet is.
Gyerekkoromban mindenki azt mondta, apám szemeit örököltem. Tizenöt évig csak a hiányát ismertem, míg egy nap újra felbukkant – de a találkozásunk nem úgy alakult, ahogy reméltem. Vajon lehet-e pótolni az elveszett éveket, vagy örökre csak idegenek maradunk?
Egy tragikus baleset után rám marad a kislányom, Liza, akit eddig alig ismertem. Most, hogy elvesztettem Évát, az anyját, kétségbeesetten próbálom bepótolni az elveszett éveket, de rá kell jönnöm: vannak dolgok, amiket nem lehet helyrehozni. Vajon képes vagyok mégis elnyerni a lányom szeretetét, vagy örökre kívülálló maradok az életében?
Az esküvőm előtti estén anyám ultimátumot adott: vagy meghívom apámat, vagy ő nem jön el. Apám viszont évekkel ezelőtt elhagyott minket, amikor terhes lettem, és minden támogatást megvont tőlem. Most, hogy újra találkoztunk, mindent felkavart bennem – de kihez legyek hűséges: anyámhoz, aki mindent megtett értem, vagy apámhoz, akitől mindig is elismerést vártam?
Egy tragikus baleset után szembesültem azzal, mennyire elhanyagoltam a lányomat, Emesét. A bűntudat és a megbánás szorításában próbáltam újra közel kerülni hozzá, miközben a múlt hibáitól nehéz volt szabadulni. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam helyrehozni mindazt, amit majdnem örökre elveszítettem.
