Egy nap a lányom könnyek között vallotta be, hogy szégyelli magát az anyósa előtt, mert én nem tudok olyan ajándékokat adni, mint ők. Ez a beszélgetés mélyen megrázott, hiszen egész életemben azon voltam, hogy mindent megadjak neki, amit csak tudok. Most mégis úgy érzem, mintha az anyagi helyzetem miatt kudarcot vallottam volna anyaként.
Egy családi vacsora közepén Gábor, a férjem, megalázó megjegyzése mindent felforgat. Régi sérelmek, családi elvárások és a büszkeségem harca tör felszínre. Vajon képesek vagyunk újra egymásra találni, vagy végleg kettészakad a családunk?
A nevem Katalin, és egész életemben igyekeztem jó anya lenni. Most, amikor a legnagyobb szükségem lenne a családom közelségére, úgy érzem, a saját lányom taszít el magától, mert nem tudok neki annyi anyagi támogatást nyújtani, mint a férje szülei. Ez a történet az én kiáltásom, de egyben próbálkozás is arra, hogy megértsem, hol rontottam el, és mit jelent ma szülőnek lenni Magyarországon.
Egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy a családi vacsora pokollá változzon. A férjem szavai mély sebeket ejtettek bennem és a szüleimben is. Most már nem tudom, hogyan tovább – vajon tényleg csak a pénz számít?
