Nyolc hónapja minden fizetésem felét a szüleimnek adom, hogy felújítsák a lakást, amiben élek. Egyetlen gyerekként mindig az ő elvárásaik szerint éltem, de most már nem tudom, hol húzódik a határ a családi lojalitás és az önfeladás között. Ez a történet arról szól, hogyan próbálok végre kiállni magamért – és hogy vajon megéri-e.
Egy veszekedés közepén, amikor a férjem megjegyzése a szüleitől való anyagi függőségünkről mindent felforgatott, rá kellett döbbennem, mennyire másképp látjuk a család szerepét. A saját szüleim szerény, de feltétel nélküli szeretete és a férjem családjának elvárásai között őrlődtem. Vajon képes vagyok-e félretenni a büszkeségemet, hogy megtaláljam az igazi összetartozást?
Egy esős budapesti estén szembesültem azzal, hogy talán nem segítek, hanem ártok a fiamnak azzal, hogy mindig kihúzom a bajból. A családi vacsora feszültségei, a múlt hibái és a jövő bizonytalansága mind rám nehezednek. Vajon hol húzódik a határ a szeretet és az engedékenység között?
