Az első pillanattól éreztem, hogy sosem leszek elég jó az anyósomnak. Az ő elvárásai és az én álmaim között őrlődve a családunk lassan darabokra hullott. Most csak azt kérdezem magamtól: lehetett volna másképp?
Az esküvőm utáni első reggelen anyám közölte, hogy mégsem adja nekünk a lakást, mert elvált, és neki van szüksége rá. Azóta a férjemmel albérletben élünk, miközben anyámmal egyre mélyül a szakadék köztünk. Most azon gondolkodom: megéri-e az álmainkért feláldozni a családi békét?
Évekig dolgoztam külföldön, hogy felépítsem álmaink házát a magyar vidéken. Most, hogy hazatértem, a fiam és a menyem inkább a városi életet választják, én pedig magamra maradok az üres falak között. Vajon mit jelent igazán az otthon, ha a szeretteim már nem vágynak ide vissza?
