Gyerekkorom óta úgy éreztem, hogy a családomban én vagyok a láthatatlan lány. Amikor anyám megbetegedett, mindenki azt várta, hogy én áldozzam fel magam érte, miközben mindig a bátyámat szerette jobban. Amikor nemet mondtam, minden megváltozott – és most már nem tudom, helyesen döntöttem-e.
Egész életemet apám mellett töltöttem, miközben a bátyám, Gábor, a saját életét építette. Amikor apám meghalt, biztos voltam benne, hogy a ház, ahol felnőttem, az enyém lesz. A végrendelet azonban mindent megváltoztatott, és most nem tudom, hogyan tovább.
Ma, hosszú évek tűrés és áldozathozatal után, ki kellett tennem a fiamat, Gábort és a menyemet, Katit a lakásból. Ez a döntés összetört, de egyben felszabadított is. Vajon rossz anya vagyok, hogy végre magamat választottam?
Hatvanöt éves vagyok, egész életemet a gyermekeimnek szenteltem. Most, hogy öreg lettem, a fiam és a menye mellett élek, de már csak teher vagyok számukra. Ez a történet arról szól, hogyan válhat valaki idegenné a saját otthonában, és milyen fájdalmas az anyai áldozatokat semmibe venni.
Hat éven át gondoztam a férjem nagymamáját, miközben az anyósom Németországban dolgozott. Most, hogy mindenki hazatért, úgy érzem, kihasználtak és elárultak. Vajon megérte mindez a házasságomért?
Azon a reggelen, amikor anyám újra elutasította a reggelit, rájöttem, hogy a családi összetartás csak addig tart, amíg valaki nem kér túl sokat. A testvéreim rám tolták a felelősséget, mert nincs gyerekem, de senki sem gondolt bele, milyen áldozatot hozok nap mint nap. Vajon tényleg az a kötelességem, hogy mindent feladjak másokért?
Hat éven át gondoztam a férjem nagymamáját, miközben az anyósom külföldön dolgozott. Most, hogy rájöttem, mennyire kihasználtak, a váláson gondolkodom, pedig van egy közös gyermekünk is. Ez az én történetem arról, hogyan rombolta le az anyósom manipulációja a házasságomat.
