Az életem egyik legnehezebb döntése előtt állok: befogadjam-e a férjem vidéki unokatestvérét a pesti lakásunkba? A családi nyomás, a saját határaim és a házasságom egyensúlya mind veszélybe kerül. Vajon meddig lehet háttérbe szorítani a saját igényeimet a család kedvéért?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor a fiam bejelentette: a menyem külön akar költözni, és el kell adnunk a közös lakásunkat. Azóta minden nap azon rágódom, hol rontottuk el, és miért mi vagyunk a hibásak azért, hogy most albérletben élnek. Vajon tényleg csak ennyit ér egy család, ha jönnek a nehézségek?
Gyerekkoromban anyám azt tanította, hogy egy nő legyen független, és ne várjon segítséget senkitől. Most mégis minden problémáját nekem kell megoldanom, miközben ő albérletet ad ki, és mindent rám hárít. Vajon hol van a határ a családi kötelesség és az önállóság között?
