Ha holnap nincs pénz, vége mindennek – Kati története

– Kati, most azonnal mondd meg, hol van a pénz! – ordította Gábor, miközben a konyhaasztalra csapott, hogy még a bögrék is megugrottak. A szívem a torkomban dobogott, a kezem remegett, ahogy a teáskanalat szorongattam. Nem tudtam, mit mondjak. Az egész napom azzal telt, hogy próbáltam valahogy összeszedni azt a harmincezer forintot, amit Gábor már napok óta követelt tőlem, de hiába hívtam fel a barátnőimet, a családomat, senki sem tudott segíteni.

– Gábor, kérlek, adj még egy kis időt, holnap talán sikerül… – próbáltam halkan, de a hangom elcsuklott.

– Holnap? Ha holnap nincs pénz, vége mindennek! – vágott közbe, és a szeme villámokat szórt. – Nem fogok tovább várni rád, Kati. Elegem van abból, hogy mindig csak ígérgetsz, de soha semmi nem történik.

A könnyeim már ott voltak a szememben, de nem akartam, hogy lássa. Nem akartam gyengének tűnni előtte, pedig belül már rég összetörtem. Hogy jutottunk idáig? Mikor lett a pénz fontosabb, mint az, hogy szeretjük egymást?

Aznap este nem aludtam. Csak feküdtem az ágyban, hallgattam, ahogy Gábor a másik szobában dühösen pakol, és azon gondolkodtam, hol rontottam el. Amikor megismerkedtünk, minden olyan egyszerűnek tűnt. Együtt jártunk a Margitszigeten, nevetve ettük a lángost, és arról álmodoztunk, milyen lesz majd a közös életünk. Akkor még nem volt pénzünk, de nem is hiányzott. Most meg… most meg minden erről szól.

Másnap reggel korán keltem, hogy még egyszer megpróbáljak pénzt szerezni. Felhívtam anyut, de csak azt mondta:

– Katicám, tudod, hogy most nekünk is nehéz. A rezsi, a gyógyszerek… nem tudok segíteni.

Aztán felhívtam a nővéremet, Évát, aki mindig is a család erős embere volt.

– Kati, nem hiszem el, hogy még mindig Gábor miatt aggódsz. Miért hagyod, hogy így bánjon veled? – kérdezte, és a hangjában ott volt a harag és az aggodalom is. – Ha tényleg szeretne, nem kényszerítene ilyen helyzetbe.

– De Éva, én szeretem őt… – suttogtam, de már én sem voltam biztos benne, hogy igazat mondok.

A munkahelyemen is mindenki feszülten dolgozott. A főnököm, Sándor, csak rám nézett, amikor beértem, és annyit mondott:

– Kati, ma ne késs el a jelentéssel, mert baj lesz.

Próbáltam a munkára koncentrálni, de a gondolataim mindig visszatértek Gáborhoz. Vajon tényleg csak a pénz miatt van velem? Vagy én vagyok az, aki túl sokat vár egy olyan embertől, aki már rég nem szeret igazán?

Délután, amikor hazaértem, Gábor már várt rám. Az arca komor volt, a szeme alatt sötét karikák.

– Na, sikerült? – kérdezte, de a hangjában nem volt remény. Csak fáradtság és csalódottság.

– Nem… – mondtam halkan. – Senki sem tud segíteni.

Ekkor Gábor felállt, és a kabátját kezdte felvenni.

– Akkor ennyi volt. Nem tudok így élni, Kati. Mindig csak a problémák, a pénztelenség, a reménytelenség. Én többet akarok ennél.

– És én? – kérdeztem remegő hangon. – Én nem számítok? Az, hogy együtt vagyunk, az semmit sem ér?

– Most már nem – felelte, és becsapta maga mögött az ajtót.

Ott maradtam egyedül a lakásban, a csendben, ami szinte fájt. A falon még ott volt a közös képünk, amin nevetünk, boldogan, mintha semmi sem árthatna nekünk. Most meg úgy éreztem, minden darabokra hullott.

Az este folyamán Éva átjött hozzám.

– Kati, most már tényleg elég volt. Nem engedheted, hogy valaki így bánjon veled. Megérdemled, hogy szeressenek, nem csak akkor, ha pénzt tudsz adni.

– De mi lesz most velem? – kérdeztem, és végre elsírtam magam.

Éva megölelt, és azt mondta:

– Most egy kicsit fájni fog, de hidd el, jobb lesz így. Majd én segítek, és együtt túljutunk ezen.

Azóta eltelt néhány hét. Még mindig fáj, ha Gáborra gondolok, de már nem érzem azt a bénító félelmet, amit akkor, amikor ultimátumot adott. Kezdem újra megtalálni önmagam, és rájöttem, hogy a pénz tényleg fontos, de nem minden. A szeretet, a tisztelet, az őszinteség sokkal többet ér.

Néha még mindig felteszem magamnak a kérdést: vajon tényleg ennyit ér egy kapcsolat, ha csak a pénz tartja össze? És ti mit tennétek a helyemben? Vajon tényleg megéri feladni önmagunkat valakiért, aki csak akkor szeret, ha mindent megkap, amit akar?