Harminc éve vagyunk barátnők, de amikor Zsuzsa válása után hozzám költözött, minden megváltozott. Eleinte segíteni akartam, de most már úgy érzem, elveszítettem az otthonomat és önmagamat is. Vajon meddig lehet egy barátságot feláldozni a másikért?
Gyerekkoromban minden karácsony kettészakadt: anyám és apám sosem ültek egy asztalhoz. A szívem mindig fájt, amikor választanom kellett közöttük. Egy nap azonban úgy döntöttem, elég volt a hallgatásból és a haragból – és ezzel mindannyiunk életét megváltoztattam.
Az életem romokban hevert, amikor a válás után a volt férjem és az anyósom összefogtak ellenem. A legfájdalmasabb az volt, hogy a fiamat próbálták elvenni tőlem – lelkileg is. De nem hagytam, hogy a szeretetünket tönkretegyék.
Az esküvőm után rájöttem, hogy a férjem, Gábor, csak az anyjára hallgat. Az ő házába költöztünk, ahol minden döntést Linda néni hozott meg helyettünk. Most visszanézve fájdalmasan látom, mennyi időt és önbecsülést áldoztam fel mások kedvéért.
Sosem gondoltam volna, hogy az, akit a legközelebbinek hittem, képes lesz hátba szúrni. Amikor Zsuzsi beköltözött hozzám, azt hittem, jót teszek – de végül én lettem az áldozat. Most már csak azt kérdezem magamtól: lehet-e még bízni a családban?
Aznap este órákig vártam, hogy Lilla visszahívjon. A válás után csak ő maradt nekem, de most úgy érzem, mintha végleg elveszítettem volna. Vajon tényleg én vagyok a hibás, hogy így alakult az életünk?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze az életem, amikor elvesztettem a férjemet, és a mostohagyerekeim az utcára tettek. Negyvenhárom évesen újra kell kezdenem mindent, miközben úgy érzem, senkinek sem számítok. Vajon tényleg ilyen könnyű újrakezdeni, ha mindenki hátat fordít?
A Sparban álltam sorban, amikor megláttam Évát, a volt feleségemet. Teljesen más ember lett, sugárzott belőle az élet, miközben én csak árnyéka voltam önmagamnak. Ez a találkozás mindent felforgatott bennem, és egy váratlan fordulatot hozott az életembe.
Egy késő esti vita után szembesültem azzal, hogy a fiam már nem bízik bennem, és a családunk végleg darabokra hullott. A férjem elhagyott minket egy másik nőért, én pedig próbálom összetartani, ami maradt. Vajon képes vagyok még valaha újra bízni valakiben, vagy örökre elveszítettem a családomat?
Egy négyéves kapcsolat után újra a nulláról kellett kezdenem. Most egy olyan férfival találkoztam, akinek nincs saját otthona, bizonytalan a munkája, és két gyereke van. Vajon képes vagyok-e szeretni úgy, hogy közben a jövőm is veszélybe kerülhet?
A vasárnapi ebédnél minden megváltozott. A menyem szavai és tettei mélyen megbántottak, és most nem tudom, hogyan tovább. Vajon én vagyok túl érzékeny, vagy tényleg átlépett egy határt?
A lányom férje újra elvesztette az állását, mert nem tudja türtőztetni magát, ha igazságtalanságot lát. Minden családi vacsora feszültté válik miatta, és már nem tudom, hogyan segíthetnék neki vagy a lányomnak. Vajon tényleg mindig harcolni kell az igazságért, vagy néha jobb lenne hallgatni?
