Egy vasárnapi ebédnél robbant a bomba: a férjem és az anyóson úgy gondolták, hogy nekem kellene vigyáznom az unokahúgukra, mert „úgyis otthon vagyok” a gyerekekkel. Amikor nemet mondtam, mindenki önzőnek bélyegzett, és hirtelen én lettem a család fekete báránya. Most azon gondolkodom, hol húzódik a határ a segítség és a kihasználás között.
Egy vasárnapi ebédnél derült ki, hogy a családom szerint nekem kellene vigyáznom az unokahúgomra, csak mert GYES-en vagyok. Amikor nemet mondtam, mindenki ellenem fordult, mintha önző lennék. Most azon gondolkodom, hol van a határ a családi segítség és a kihasználás között.
Egy vasárnapi ebédnél robbant a bomba: a férjem és az anyóspám eldöntötték, hogy nekem kell vigyáznom a sógornőm kislányára, mert „úgyis otthon vagyok”. De én nem ezért vagyok gyesen! Most mindenki haragszik rám, mert nemet mondtam – de vajon tényleg én vagyok az önző?
Egy reggeli kávé mellett szembesültem azzal, hogy a férfiak is ugyanolyan szigorúan ítélik meg a menyjelölteket, mint az anyósok. A saját családomon belül is kirobbant a vita, amikor a fiam bemutatta a barátnőjét. Vajon tényleg a ruha teszi az embert, vagy valami egészen másról van szó?
