Egy hideg decemberi éjszakán a lányom sírva hívott fel, hogy segítsek neki, mert egyedül nem bírja tovább. Azóta én neveltem az unokámat, Bencét, de most, évek múltán, a lányom visszatért, és azt állítja, elvettem tőle a fiát. Vajon lehet-e újrakezdeni egy családot, ha ennyi fájdalom és félreértés gyűlt össze közöttünk?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze a világom, amikor rájöttem, hogy a húgom mennyire elhanyagolja a saját gyermekeit. A családi szeretet és felelősség kérdései sosem voltak még ennyire élesek számomra. Vajon meddig nézhetjük tétlenül, ha valaki a legfontosabb kötelességét hanyagolja el?
Húsz év után visszatértem abba a faluba, ahol mindenki csak a szégyen gyerekeként ismert. Anyám, Borbála, mindent megtett, hogy megvédjen, de a falu szavai mélyebben sebeztek, mint gondoltam. Most, felnőttként, újra szembenézek a múltammal – de vajon van-e helyem itt, ahol mindenki csak a régi bűnöket látja bennem?
Egy este a dombon a kisunokám szavai örökre megváltoztatták az életemet. A családi összetartás és az anyagi érdekek közötti harcban elvesztem önmagam. Vajon tényleg csak a pénz számít ma már a családban?
Egy esős délutánon, amikor a villamoson ültem, egy hajléktalan férfi, Miklós, kérte a segítségemet. Az impulzív döntésem, hogy mellé állok, egy olyan világba vezetett, amiről addig csak felszínes elképzeléseim voltak. Az ő története mélyen megrázott, és arra késztetett, hogy újragondoljam az előítéleteimet és a társadalmi felelősségünket.
Mindig azt hittem, hogy a lányom élete tökéletes, de most, amikor válni akar, minden megkérdőjeleződik bennem. Vajon tényleg ennyire fontos a látszat, vagy csak én nem akarom látni az igazságot? Egy anya őszinte vallomása arról, hogyan lehet eltévedni a saját elvárásaink között.
A lányom, Laura, mindig is a tökéletességre törekedett, de most úgy tűnik, hogy elhanyagolja idősebb lányát, Annát. Az unokám napról napra soványabb, és a szívem szakad meg, ahogy látom, hogy a saját anyja elfordul tőle. Vajon képes leszek megmenteni Annát, mielőtt túl késő lenne?
