Mindig is bonyolult volt a kapcsolatom anyámmal, Évával. Most, hogy nekem is van egy kisfiam, Máté, még inkább érzem, mennyire mélyek a sebek. Amikor anyám azt várja el tőlem, hogy gondoskodjak a beteg mostohaapámról, minden régi konfliktus felszínre tör – vajon meddig tartozunk egymásnak családon belül?
Mindig másokat helyeztem magam elé, azt hittem, ez a szeretet igazi formája. Egy nap azonban szembesültem azzal, hogy a saját boldogságom lassan elhalványul. Vajon meddig lehet bírni, ha mindig csak adunk, de sosem kapunk vissza?
Egy nap alatt minden megváltozott: amikor a fiam, Marci, újra és újra félbeszakított, rájöttem, mennyire nehéz megtanítani a határok tiszteletét. A családi feszültségek, a bűntudat és a szeretet között őrlődve próbáltam megtalálni az egyensúlyt. Vajon lehet úgy nevelni, hogy közben ne veszítsük el egymást?
Egy váratlan pillanatban az apósom beköltözött hozzánk, és ezzel minden megváltozott. A pénzügyi gondok, a bizalmatlanság és a lelki válságok közepette próbáltuk megőrizni a családunk egységét. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg újra bízni, kitartani és beszélni, amikor minden darabokra hullani látszott.
Minden hétvégén úgy érzem, mintha idegen lennék a saját lakásomban. A férjem lánya és unokái mindent felforgatnak, miközben én csak békét szeretnék. Vajon lehet-e szeretni és határokat húzni egyszerre egy mozaikcsaládban?
Feleségem, Anna, 56 évesen úgy döntött, hogy megváltozik, és ez teljesen felborította az életünket. Az utóbbi időben egyre többet jár a gyerekeinkhez, és mindenáron segíteni akar nekik a házimunkában, ami miatt gyakran vitatkozunk. Vajon ez a középkorú válság jele, vagy valami mélyebb probléma húzódik meg a háttérben?
